Képzeljünk el egy párbeszédet két ember között. Az egyik egy megfontolt, de mindent jobban tudó, ennek ellenére normálisnak látszó alak. Legyen ő H. A másik egy érdeklődő, elfogadó, órákat szerető fickó, aki te is lehetnél, ha nem lennél H, szóval nevezzük a másikat E-nek.
Egy kávé és/vagy sör mellett ülnek egy csendes városi presszó nyitott teraszán, de ahelyett, hogy élveznék a nap sugarait, vagy a nyári szellő kellemes, boldogságot adó felfrissülését, ők inkább főleg svájci szerkezetekről beszélgetnek. A mimikájukból nem következtethető ki milyen a beszélgetés hangneme, de nem veszekednek, inkább csak vitáznak. Hogy lesz-e bárkinek igaza, talán a végén kiderül. A beszélgetést természetesen mint mindig most is H kezdi:
– Szóval azt mondod ugyanazt tudják?
– In-house és ETA?
– Nem, a kávé meg a sör, persze hogy ezek.
– Nem tudják ugyanazt, de ki tudja?
– Minden kérdésre kérdéssel fogsz válaszolni?
– Azt szeretnéd?
– Én azt szeretném, ha elmondanád nekem mi szól az ETA mellett, mert eddig egy érvet sem hallottam, ami meggyőzött volna.
– Én azt gondolom nem tudok olyat mondani, amit elfogadnál az baj.
– Értem, akkor mondom én. Szóval saját szerkezet, érted ők csinálták privát portájukon belül. Nem koppintották, vagy simán megvették a kész technológiát.
– Tyúk és tojás, de azért az óraszerkezetet, mint olyan nem a mai óragyártók találták fel igaz?
– Igaz, de ez nem zárja ki az én igazságomat.
– Rendben, egy kérdés: az In-house miden esetben biztosítja a minőséget és a tartósságot?
– Tényleg nem tudsz kijelentő módban beszélni látom.
– Próbálok, nem?
– Úgy próbálkozol, mint Omega az ETA werkjeivel.
– Évtizedek óta sikeresen?
– Nem, reménytelenül.
– Rendben akkor most már válaszolhatsz a tartósság és minőség kérdésére. Kijelentem.
– Mivel az In-house-al szerelt órák gyártói nagy átlagban évtizedes múltra visszatekintő brandek, így azt gondolom a tartósság és a minőség nem lehet kérdés.
– Értem szóval a márka garantálja színvonalat, de persze csak ha In-house-t használ.
– Nem, az In-house garantálja a márka sikerességét és nem fordítva.
– Oké és akkor mi van azokkal a brandekkel amik használnak ETA és In-house werket is?
– Mi lenne?
– Kérdésre kérdéssel, szép mondhatom.
– Talán nekem is szabad egyszer. Már céloztam az Omegára…
– Igen, de jobb szeretem amikor pacekba szídod. Szóval akkor az Omega szerinted kuka, mert vannak ETA base óráik?
– Nem az óráik azok, hanem a szerkezetek.
– Oké így is folytathatjuk, ha ezt szeretnéd.
– Jó akkor mondom, szerintem az Omega jobban teszi, ha nem csinál saját szerkezetet már, valljuk be azok kevésbé sikerülnek jól.
– Igen a 321 is rendesen egy csőd volt.
– A coax eleje az volt, 2500 tudod.
– Jó ez meddő lépjünk túl rajta, megpróbálom másképp.
– Már szorul a hurok.
– Valjoux 7750 talán te is hallottál róla van pár változatuk, nem egy tourbillon elismerem, de 50 éve működnek és kábé semmi bajuk nincs, még 50 év garantált. Arról nem is beszélve hogy régebb óta tart az ETA uralom, mint a törököké bírta anno…
– Nem igazán érted, az én oldalam. Az In-house az azt jelenti, a gyártó nem csak fejleszt és innovációkkal próbálkozik mondjuk a tokon, hanem valami újat teremt így adva értéket az óráikat megvásároló tulajdonosoknak és saját brandjüknek egyaránt.
– Értem szóval az In-house érték, tehát státusz?
– Ha a kvalitás státusz neked akkor igen.
– Fontos a nívó, de számomra a megbízhatóság, tartósság és a ‘since’ mögötti számok többet érnek.
– Nem jó az okfejtésed a státuszról, mert az átlagember azt sem tudja melyik óra melyik típusában milyen werk van, kvázi nem ez alapján kap státuszt sem.
– Ez igaz, de mi nem vagyunk átlagosak.
– Na látod ebben egyetértünk. De mi az hogy attól teszed függővé, hogy mikortól létezik a márka? Ez hogyan garantálja a minőséget, főleg ha még Etáznak is?
– Nyílván nem a Doxára gondoltam itt, ahol mára kissé meghasonult a cég és a márkanév is csorbult.
– Akkor meg nekem van igazam, csupán a márka története nem predesztinálja őket semmire.
– De az évtizedeket átívelő óragyártási tapasztalat egy jó vezetéssel igenis nagyon sokáig tartósságot és megbízhatóságot biztosít lásd ETA werkek. Nem lehet belekötni abba, hogy milyen sok évtizede milyen tartós minőséget képviselnek a masináik.
– Ez meg van az In-house gyártóknál is, csak még ott van mellette az óraszerkezet egyedisége és ezek magas fokú ismerete.
– Amelyik ismeret sokszor ugyanúgy táplálkozik ETA alapokból, vagy más korábbi In-house werkekből. Tényleg, ha In-house-ból módosítunk In-house-t az még In-house attól?
– Benne van a nevében, hogy az.
– De legalább, te elhiszed ez már egy plusz pont az inháúznak. Zenith?
– Most kezdjük újra?
– Kérdésre kérdés?
– A kérdés egy szó, de mit kellene erre mondanom?
– Abban talán megegyezhetünk, hogy a Zenith minőségében és tartósságában is magasan van a gyártói polcon. In-house és ETA szívvel is. Ez lehetne egy közös pont.
– Lehetne, de Etával nekem nem kell az a különbség.
– Ez a mai top érved, még szerencse, hogy nem kérik ki a véleményedet Jacot úrék.
– De én viszont kikérem a számlát lassan, vagy kérsz még valamit?
– Ezek után?
– Na igen nekem sört kellene inni ezután, de vezetek.
– Azt tudod, hogy a Volvo kicsit ETA, ha elhisszük a mai okfejtéseidet?
– Legyen, de a BMW meg kvarc akkor a te olvasatodban.
– Superquartz?
– Az persze, Breitling Miyota.
– Mindig tiéd az utolsó szó igaz?
– Lehet, és tiéd meg az záró kérdés.
H és E a végén összemosolyogtak majd mindenki kifizette külön amit fogyasztott. Kézfogás és elköszönés után elindultak a saját világuk felé. Ez lehetne akár közös is, az órák szerethető világa. Legyetek ti akár H vagy E vagy egy harmadik utas vélemény képviselői, a párbeszéd mindig fontos. Még ha a kérdésekre sokszor kérdés a jogos válasz, örök igazság úgysincs. Remélem még sokáig (ETA) ilyen színes (In-house) marad az órák világa én ezért nem foglalnék egyértelmű állást a vitában, de talán tudtam kicsit segíteni a diskurzus elindításában, vagy éppen csillapításában. Az mechanikusra legyen veletek még sokáig.
Legacy Watches - Egy órára van időm! 