Story – Az Omega Moonwatch igaz története

Sokan, sokféleképpen megénekelték már a holdra szállást, és az azt körüllengő misztikumot. Vannak akik szerint Hollywoodnak köszönhetjük az egészet, és vannak akik mai napig készítenek filmeket arról, hogy ezzel bizonyítsák a holdra szállás megtörtént 1969-ben. Ez a vita talán sosem fog elnémulni, így ebbe most én nem is szállnék be. Az viszont tény, hogy a 60-as években hatalmas volt az űrháború Amerika és a Szovjetunió között. Azt mindenki tudta, hogy aki először lép a Holdra az bekerül a történelem könyvekbe, és ennek hagyatéka hosszú ideig, talán örökké meghatározza majd. De nem csak két ország harcolt egymással a űrlegendává válásért, hanem négy svájci óra gyártó dinasztia is, akiknek szintén ott volt a fejükben, ha sikerülne a holdra szállni, nekik ott kell lenniük.

“Houston kell egy óra!”

Nem csak magát a holdra szállást, de a hozzájuk kapcsolódó órák történetét is legendák, tévhitek hálózzák be. A NASA biztos volt abban, hogy szükségük lesz egy eddiginél pontosabb, strapabíróbb órára a holdra szálláshoz. Az egész Apollo 11-es program a minőségre, és a megbízhatóságra épített, biztosak akartak lenni a sikerben, ezért az órák kvalitásai is ugyanolyan fontosak voltak, mint a megfelelő szkafanderek elkészítése. Ezért kellett tehát egy óra, ami megfelel az elvárásoknak.

A precizitásra törekvéssel ellentmond, hogy egyes pletykák szerint két munkatárs egyszerűen bement egy houston-i ékszerüzletbe és kiválasztott pár karórát, ami megfelelő lesz nekik az űrutazáshoz.

Egyet biztosan tudtak, az órának rendelkeznie kell chronograph, tehát stopper funkciókkal, de hogy ez melyik márka, melyik típusa lesz, azt nem tudták. Azt is kimondták, hogy olyan teszteken kell átesniük az alkalmas karóráknak, amik kibírják a holdi körülményeket is. Természetesen az említett szóbeszéd meg sem történt, nem vettek random karórákat. Nagyon komoly tesztnek vetették alá a bekért órákat, összesen, stílszerűen, 11 különböző próbán kellett átmenniük, ahhoz, hogy képviselhessék magukat az Apollo 11 expedíción.

Melyik óra jut el a holdig?

A NASA összesen tíz gyártótól kért be különböző órákat:

1. Elgin
2. Benrus
3. Hamilton
4. Mido
5. Lucien Piccard
6. Omega
7. Bulova
8. Rolex
9. Longines
10. Gruen

Mivel 1964-ben még nem nagyon volt internet így természetesen levélben tették meg ezeket a felkéréseket. Határidőt is megadtak, ezen felül feltételként főleg a tesztelés és a chronograph jelleg volt a lényeg, ezt kellett a megadott időpontra nekik biztosítani. Viszont a levelekre a válasz lassan, és összesen csak négy gyártól érkezett meg. Egyértelműen az innovációban elöljáró Rolex volt az egyik. A másik a svájci-amerikai Longines-Wittnauer. A harmadik a szintén svájci szerkezetes, de amerikai cég és ezért nagyon közkedvelt Hamilton, és igen a negyedik pedig az Omega volt.

Még el sem kezdődtek a tesztek, de már egy óra ki is esett, mert Hamiltonék egy zsebórát küldtek! Ők nem igazán értették miről is van itt szó.

Szóval összesen három karórát teszteltek, de mielőtt elspojlerezném ki nyert…lássuk milyen teszteket hajtottak végre:

1. Magas hőmérséklet: 48 óra 71 celsius fokon majd még 30 perc 93 fokon

2. Alacsony hőmérséklet: 4 óra -18 celsius fokon

3. Hőmérséklet nyomás: Az 1-es és 2-es hőmérsékletek változtatása közben, az óra nagyjából 10-6 atm nyomás alá helyezték egy kamrában

4. Relatív páratartalom: 10! napon keresztül különböző hőmérsékleten teszteltek, miközben a relatív páratartalom legalább 95%-os volt

5. Oxigén dús környezet: A földi atmoszférával ellentétben ebben a tesztben a levegő oxigén szintje 100%-os volt

6. Rázkódás: Ez az óráknál már megszokott schock teszt volt, kicsit drasztikusabban, 6 oldalról összesen 11 milliszekundumig 6 darab 40G erejű lökés

7. Gyorsulás: A berendezés lineárisan gyorsította az órát 1G-ről 7.25G-ig 333 másodpercen belül

8. Nyomáscsökkenés: Ez egy vákuum teszt volt különböző hőmérsékleteken

9. Magasnyomás: 1.6 atm nyomáson kellett kibírni legalább egy órát

10. Rezgés: 5-től 2000 cps frekvenciára emelték a behatást ez bármit is jelentsen

11. Akusztikus zaj: 130 decibel 40-től 10000Hz tartományban 30 percig

Az Omegáról tudunk természetesen a legtöbbet, a másik két gyártó nem igazán reklámozta később, hogy mit küldött a tesztekre, hiszen gyorsan elbuktak. Annyi biztos, hogy a Rolex és a Longines-Wittnauer egy Valjoux 72-el szerelt chrono-t küldött. Az Omega pedig a Speedmaster 105.003-as referenciaszámú modelljét küldte, amiben a 321-es, mára legendás saját oszlopkerekes werkjük dobogott.

Hivatalosnak vélt információk szerint később kiderült, a Rolex a Cosmograph-ot, a Daytona elődjét, a Longines pedig a 235T chrono-t küldte a tesztekre.

A teszt eredménye lesújtó volt a többi gyártóra nézve. Csak az Omegának sikerült mind a 11 tesztet maradéktalanul teljesítenie. Vagyis majdnem, mert vannak olyan információk, amik szerint két tesztet sem bírt az elvárt ideig, és a lume is teljesen eltűnt a számlapjáról. Bár hivatalosan nem tudható miért bukott meg a Longines és a Rolex modellje, de az Omega berkeiből persze szivárgott ki pár kompromittáló adat. Szóval szerintük a Longines már az első magas hőmérséklet teszten elbukott, az üvege elvetemedett és elvált a toktól. A Rolex a 4. tesztig jutott, ahol teljesen megállt, és az újratesztelésnél már szintén az első teszten elbukott. Ezt a tényt a “hivatalosnak vélt” infó is megerősíti.

Ezek alapján azért egyértelműen kijelenthető, hogy megérdemelten lett a hivatalos Apollo 11 Hold expedíció órája az Omega Speedmaster. Annyit azért hozzáfűznék, hogy a NASA-nak már volt tapasztalata az Omega 105.003 referenciájú órákról. 1962-ben ugyanis Wally Schirra asztronauta a Mercury Atlas-8 küldetésen, ahol is föld körüli pályára állítottak egy űrhajót, a saját Omega Speedmasterében utazott, ami ugyanaz, mint a későbbi 1964-es teszteken szereplő karóra, egy 105.003 referencia számú Speedy volt! Schirra kezén így az első Omega volt, ami elért az űrbe. Schirra űrsétájának is nagy jelentősége lett, ugyanis ezután váltott a NASA és kezdte el az Apollo programot, ahol a Hold elérése lett az első számú cél.

Omega Speedmaster a Holdon, na de melyik?

Jó pár évig a Holdra szállás után nem volt tiszta melyik modellt viselte a két holdra lépő űrhajós Neil Armstrong és Buzz Aldrin, valamint a holdkompban maradó Michael Collins. Ez is a már említett misztikum része mai napig. Ráadásul nem csak az volt kérdéses pontosan melyik típus lépett először a Holdra, hanem hogy Neil, vagy Buzz órája volt-e az. Ugyanis a legenda szerint Armstrong fent hagyta az Omegáját a kompban, mert az űrkabinban lévő Bulova! időmérő meghibásodott, és így Buzz Omegája volt az első a holdon. Nem tudjuk biztosan így történt-e, de egy biztos, amit hordtak az minimálisan különbözött a már tesztelt 105.003-tól.

A NASA összesen 3 Omega modellel is dolgozott, amik külalakja (tokja) tért el csak némileg és a teszteket ezért nem befolyásolta. Egészen 1968-ig négy ütemben érkeztek órák a NASA-hoz, ezután a kilövésig már több nem, ugyanis az Omega bemutatta az új 861-es szerkezettel szerelt Speedmastereit, és ezeket már újra kellett volna tesztelni, amire nem volt idő. A konkrétan tesztelt 105.003-ast pedig végül felváltotta a 105.012-es és a 145.012-es verziójú Speedy. De rögtön hozzáteszem, hogy a későbbi Apollo küldetésekben a 105.003-as is részt vett, valamint a 861-es kaliber is járt az űrben később. A különbség a tokon, azon belül is a koronánál található “védelemnél” érhető tetten, és a fülek kialakítása is változott, valamint felkerült a Professional felirat is a számlapra.

Neil és Buzz egy-egy 1965-ös 105.012-es modellt hordtak, amikor a Holdra léptek, Collins viszont egy újabb 68-as 145.012-est. Így a megfejtés világos. Nem a teszteken szereplő konkrét modell a 105.003 volt az első óra Holdon, hanem a Neil, vagy Buzz által hordott 105.012-es Professional. Ebből a tényből eredeztethető egy vita is, ami arról szól akkor végül is melyik modellt hívjuk Moonwatchnak. A 105.003-as modell volt az eredeti, aminek fel kellett volna érnie a Holdra, de nem így történt, így ezt a referenciaszámos modellt tekintik Pre-moonnak, de amiről a vita is szól, ugyanannyira nevezhetjük Moonwatchnak is, a történtek alapján. A 105.012 és 145.012 pedig a mai értelemben vett “A Moonwatch”. Szerintem mivel nüansznyi a különbség az órák kialakításában, ezért jogos aki azt mondja, a 105.003 is Moonwatch, viszont én ennél szentimentálisabb vagyok, mint már említettem korábban is, így számomra is a 105.012 “A Moonwatch”, amit az asztronauták valóban hordtak, a bizonyos nagy lépés közben.

Az Omega nem sokáig habozott, és az 1969-es Holdra szállás óta rengeteg új típust hozott elő Moonwatch, vagy hozzá hasonló pl. Dark Side of the Moon neveken. Ez a pillanat egy kis lépés volt Armstrongnak, de hatalmas lépés volt az Omegának is nem csak az emberiségnek. Gyakorlatilag legyőzték a világot megbízhatóság szempontjából, és a Moonwatch-al történelmet írtak. Marketing szempontból pedig ennél nagyobb reklám talán a világon azóta még nem történt egy óra típusnak. És igen abból élnek főleg azóta is, amire lehet azt mondani, hogy már unalmas, de a számok nem ezt mutatják. Annyira kultikus lett a Moonwatch, hogy már sosem fog eltűnni és viszi magával az emberiség talán még egy új bolygóra is.

Buzz Aldrin Omegája

Sok történet és információ, amit a cikkben is olvashattok Buzz Aldrin elmondásai alapján íródott. Ő volt az, aki időről időre megszólalt és megosztott háttér-információkat a Holdra szállásról, és nem mellékesen az Omega nagykövete régóta. Nagy népszerűségnek örvend mai napig Amerikában és a világon is, több filmben és videojátékban is szerepelt már karaktere, és ő maga is.

Azoknak a konkrét óráknak, amiket Buzz és Neil hordott a Holdon, az értéke valószínűleg felbecsülhetetlen. Viszont sajnos az egyik óra nincs meg!

Neil Armstrong Speedy-jét “bedarálta” a NASA gépezet, úgy tudjuk nem tartott rá igényt, így következő expedíciókban is felhasználták, de aztán a Smithonian múzeumban landolt és ma is ott őrzik. Buzz Omegájának története viszont szintén a legenda része. Buzz ugyanis megtarthatta az órát és meg is őrizte azt.

A Holdra szállás után Buzz a 70-es években úgy tervezte, hogy az óráját a washington-i Ameriaki Smithonian Nemzeti Légi és Űrmúzeumnak adományozza, ide került Neil Omegája is. A múzeum természetesen elfogadta a felkérést és hosszú tárgyalást követően megegyeztek a szállításról is. Képzelhetjük, hogy a nemzeti kincsnek számító Omegára mennyire vigyáztak. Viszont az óra sosem jutott el a Smithonian Múzeumba, valahol a szállítás során eltűnt. Ugyanakkor Buzz ezt sosem erősítette meg és elképzelhető az is, hogy az ő órája is valahol már a NASA berkein belül tűnt el.

Aztán 2003-ban egy Morley nevezetű fickó azt állította, hogy megtalálta az órát és fel is vette a kapcsolatot a múzeummal. Talált az óra hátlapján egy 43-as számot, amit Buzz Omegájaként azonosított. Az órát elküldték beazonosításra és kiderült róla, hogy az nem lehet Buzz Omegája. A történet egy pletykán alapult, sokan viszont egy korai internetes mémnek gondolják, az igazság itt sem derült ki.

Azt gondolom az óra megvan valahol. Nagyon nehezen tudom elképzelni és elfogadni a tényt, hogy egy ilyen történelmi jelentőségű darab csak úgy eltűnhet. Vagy Buzz magángyűjteményének a része és valahol egy széf mélyén csücsül, vagy egyszerűen valaki gyorsan lecsapott rá és megvásárolta, akár Buzz-tól, akár a NASA-tól. Persze ezek csak feltevések, de így is éltetik a sztori misztikus jellegét. Mindenesetre, ha egyszer előkerül arról biztos tudósítani fogok.

Érdekességek

• Idén (2019) van a Holdra szállás 50. évfordulója, ezért az Omega kiad egy 50. évfordulós Speedmastert, amit 6969 darabra limitáltak és júliustól lehet kapni. Csodás darab!

• A Moonwatch jellegzetessége nem csak a tokon és a számlapon érhető tetten, az óra lünettája is szinte pontosan ugyanolyan ma is, mint a Holdra vitt Speedy-ké, viszont ezen a képen láthatóak az apróbb eltérések. Aki vásárláson töri a fejét érdemes magával vinnie ezt a képet, mert ebből gyorsan kiderül a lünetta
  eredetileg is az adott óráé volt e.

• Jim Ragan 36 évig dolgozott a NASA-nál és első feladata a megfelelő óra kiválasztása volt az Apollo 11 expedícióhoz. Az említett 3 órát (Rolex, Wittnauer, Omega) az asztronautáknak is átadta tesztelésre, és a NASA saját tesztjeitől függetlenül ők is az Omegát ajánlották.
• A Speedmaster első generációs modellje egy Omega Broad Arrow ref. 2915-1 több, mint 400.000 dollárért kelt egy aukción. Ugyan ez messze van az örök ranglista első helyétől, de mutatja ez a szám, hogy ha ez a mezei Omega Speedy ennyit érhet mennyi lehetne Buzz, vagy Neil eredeti órája…