Szinte sosem vásárolok női órát és ez nem hímsovinizmus, viszont nagyon nehéz eladás főleg, ha egy vintage darabról van szó. A hölgyek manapság nem annyira kedvelik ezt a méretet és divatosnak sem mondhatnám. Most viszont, mint általában szökő évente egyszer, megvásároltam ezt a szép kis Certina mechanikus női karórát, az urával együtt. Így karöltve olyan szép pár, hogy muszáj volt őket megszerezni egyben.
A tulajdonos megkeresett, hogy lenne két örökölt Certinája, amit az édesapja vásárolt még Svájcban a 70-es években. Persze mikor kiderült, hogy az egyik női rögtön jeleztem nem leszek rá vevő valószínűleg, de azért ilyenkor mindig jó megnézni és személyesen találkozni, sosem lehet tudni. Mivel csak azt tudtam róluk, hogy mechanikusak és igazi vintage darabok.
Mivel dobozban érkeztek egyből szimpatikusabb lett a lassan 50 éves páros. Ez azért már feltételezi, hogy jobban vigyáztak rájuk, mint általában. És itt jött a történet, ami végleg eldöntötte az órák sorsát. Az édesapa egy rokonánál járt Svájcban és mindenképp szeretett volna a feleségének is valami szuvenírt vinni, de magát is meglepte volna. Így választotta ki ezt a két Certinát, amit a lausanne-i Darbellay ékszerüzletben vásárolt meg. Az üzlet ma már nem létezik, legalábbis én nem találtam erre utalást sehol.
A férfi Certinát gyakorlatilag folyamatosan hordták, a tulajdonos szerint édesapja sokszor viselte, gyakorlatilag mindig ebben volt amikor tehette. A kis 24mm-es női pedig csaknem hordatlan állapotban maradt fenn, többnyire az évek alatt eredeti dobozában pihent egy fiókban. Viszonylag ritkább Argonaut 280-as kiadás, aranyozott tokban Certina saját 17-36-os kaliberjével, ami egy 17 köves acél werket takar.
A pár férfi tagja a krómozott tok és a masszívabb hordás miatt már nincs tökéletes állapotban, de ez szemből egyáltalán nem látszik rajta. A számlapja majdnem makulátlan, valószínűleg üveget is cserélhettek benne. Sőt van egy 1984-es javítási véset a hátlapban is, ami számomra külön öröm, mivel ebben az évben születtem. A koronája sem eredeti, vagyis nem jelzett, mivel tudjuk, hogy viselték az órát így többször is járt szervizben az 50 éve alatt. A szerkezet ugyanúgy saját, acélból készült csak úgy mint az óra hátlapja.
Mind két óra szépen és egész pontosan jár. A story, az állapot és még valami volt amiatt úgy döntöttem őket most egyben kell megszereznem. Mi emberek páros lények vagyunk, és ahogy ez a két óra születése óta együtt cseperedett a tulajdonosaikkal, az nekem olyan érzést kelt, mikor egy pár évtizedekig vigyáz egymásra és megtartják egymást ebben a csodás állapotban. Ez talán csak így, együtt érhető el igazán. Nem lett volna szívem szétszakítani őket. Remélem lesz aki megbecsüli őket és összetartja a családot, olyan vevőt szeretnék találni rájuk, akik tudják értékelni és egyben viszik magukkal őket, talán még 50 évig.
Lehet túl szentimentális vagyok, de valahol ezekért a dolgokért érdemes órákkal foglalkozni. Számomra egy ilyen, valóban emberi történet sokkal többet ér, mint egy lelketlen valami amivel pénzt keres az ember. Javaslom mindenkinek aki azt tervezi, hogy elkezd órákkal foglalkozni, ne adj isten kereskedni velük, akkor elsősorban ezekért a pillanatokért kezdje el és ne azért mert ebből szeretne meggazdagodni. Az utóbbiból már van elég. Ha tovább vinnéd a történetet és az aranylakodalmat kevesled, most a pároddal, feleségeddel tiéd lehet ez a páros. Addig is köszönöm, hogy elolvastad jelezd valahol, ha tetszett.
Legacy Watches - Egy órára van időm! 