Egy órakedvelő és históriákat bújó embernek, mint én, vannak órás mérföldkövei az életben, mint például az első svájci karórája, vagy éppen egy olyan darab birtoklása/hordása, ami élteti az órák iránti szenvedélynek tüzét. Ez az Audemars Piguet modell így számomra duplán is különleges. Nem csak ez volt az első AP a kezemen, hanem egy olyan darab is, ami oxigént ad, az említett lángokhoz és tovább visz az úton. Tényleg nem is kezdhettem volna autentikusabban. A “Jubileum 120 limited” a márka 120 éves születésére kiadott 120 darabban limitált modellje, nem heritage, hanem picit több annál. Tisztelgés egy olyan órásmanufaktúra születésének, ami mai napig az alapítók családjainak kezében van. Azt gondolom, ezért a bemutatót is muszáj egy kis történelmi áttekintéssel kezdeni.
Az alapítók, akik mai napig álmodnak
Jules Louis Audemars és Edward Auguste Piguet 1875-ig külön karriert futottak. Mindketten vitték saját fejlesztéseiket különböző módokon segítve az órás szakmát. Audemars a komplikáltabb óra szerkezeteket juttatott el a gyártóknak, míg Piguet az órák beszabályzásában és a szerkezetek tökéletesítésében járt élen, ma úgy mondanánk egyéni vállalkozók voltak.
Aztán 1875-ben összejöttek és azóta sem szakadtak szét. Egy gyönyörű helyen a svájci Vallée de Joux alapítottak közös céget. Legfőbb céljuk a minél komplikáltabb szerkezetek készítése és tökéletesítése volt. Jól kiegészítették egymást, bár mind ketten órások voltak Audemars a technikai részekért volt főleg felelős, valamint a termelésért, többek között Piguet vitte a cég menedzselését és foglalkozott az eladásokkal. Azt hiszem a marketing része is jól sikerült nekik. Az ember és a természet jó viszonyával magyarázták az órák fejlődését. A helyi farmerek életmódját változtatták meg az óraszerkezeteik és az általuk, a mezőgazdaságban használt vívmányok, mint a kerék, szerszámok stb. ihlették a két alapítót.
Sok hangzatos mondatuk vált népszerűvé az évek során. Az egyik legújabb nagyon találó és utal is a 18. századból eredő tudásra és precizitásra. “Ahhoz hogy meghazudtold a szabályokat, először a mesterüké kell váljál”
1892-ben mutatták be a világ első percütős karóráját! De nevükhöz fűződik az 1899-ban bemutatott “Grand Compilation” zsebóra is ami 7 különböző komplikációval rendelkezett. 1934 az első skeleton óra, 1946 ultravékony karóra 1.64mm-es szerkezettel. És persze nem lehet megkerülni, az 1972-es Royal Oak-ot sem, amiről manapság talán mindenki ismeri a márkát, a már bemutatott IWC Ingenieur karórát is tervező géniusz Gerald Genta dizájnolt luxus sportóráját.
A Royal Oakon kívül is van élet?
Igen, bár egyre kevésbé. Erre egy jó példa a Jubileum 120, ami elsőre nem tűnik túl érdekesnek, de ha jobban megnézzük talán megértjük, miért készült és miért így.
Az órát 1995-ben adták ki és 120 darabra limitálták a modellt, ezzel is emelve az értékét, és hangsúlyt adva a hagyománynak. Üde színfoltja a lassan csak a Royal Oak köré épülő márka modelljeinek. Persze vannak még jó példák az AP-tól, de erről majd később. Az elképzelés egy, a zsebórákra visszanyúló látvány lehetett. Ha megnézzük a római számok, a másodperc-mutató mentesség és a porcelánra hajazó számlap, egyértelműen erre utal. Itt mindenképp a tradícióra akartak ráerősíteni talán ez magyarázza a koronát is, ami annyira jellegtelen, mintha ott sem lenne. Jóhiszeműen azt gondolom ez is direkt lett így, hogy jobban kihangsúlyozzák szemből a számlapot, mert amire figyelnünk kell az a számlap.
A korona és a tok így egyben szintén a minimalista stílust követi. Az acél ívei szépek és a hordás is nagyon kényelmes. Az óra dupla zafírt kapott, egy ilyen jubileumi kiadásnak talán kötelező is az üveg hátlap megléte. A mérete 36mm korona nélkül, ami megfelel egy öltönyhöz, a mai kor szellemének nem feltétlenül, de én utálnám, ha mondjuk 40mm-es lenne, szóval jól van ez így. A mutatók kékített acélból készültek, a dátum koronáról gyorsan is váltható, az ablak szépen beleolvad a számlapba.
Elsőre a számlap egységet alkot, de az indexeknél festett számok alatt a felület sima, míg a belső karimán egy körkörös minta látható. Na ez egy mestermű. Annyira nem tűnik nagy dolognak, de ha jobban megnézzük elég aprólékos a minta, bár ismétlődőek a formák. Ráadásul a rajta lévő feliratok annyira jól láthatóak, hogy valóban elsőre az ember nem is hiszi el, hogy nem egy “egyenes” platformon helyezkednek el.
A szerkezet egy standard Royal Oak-ban is használatos automata 36 köves saját kaliber 2121/3. Szép vékony automata szerkezet, aminél ismét szembetűnik az a klasszikus egyszerűség, ami az egész óra koncepcióját jellemzi.
A rotor ívén 21 karátos arany díszeleg, de csak épp annyira látványos, hogy egyben maradjon hátulról is az összkép. A szerkezeten gyakorlatilag semmi felirat nem látható. Egyedül a rotor amiről beszélni kell. Őszintén nekem elsőre nagyon nem tetszett. Vártam volna valami, a limitációkra jellemző kitörést, de aztán rájöttem ez az óra így van egyben, és semmi nem zavarhatja meg a letisztultságot. “1875-1975” felirat és a limitált sorozatszámon kívül a számlapra hajazó, de kicsit konkrétabb minta látható még a rotoron.
Itt esett le, hogy a már említett vidék, ahol a cég alapult egy magaslaton fekszik, ahol ahogy ők is gyakran kommunikálják, a fagyos környezet ellenére kitörnek a világmegváltó gondolatok. A Jura hegyekben pedig főleg tűleveles fák, bokrok találhatóak és ezek ágai köszönnek vissza a rotor mintáin. Ha jobban meg tudjuk nézni, akkor pedig a számlap formái kiadhatnak egy fenyőfát. És mindez azért olyan csodálatos, mert úgy vannak beleépítve az óra formatervezésébe, hogy egyáltalán nem kirívóak. Viszont ezek az apróságok teszik szerethetővé a márkát és ezzel együtt ezt a limitált jubiláns karórát.
Az óra előnye, ami a hátránya is, hogy nem lehet kapni belőle. Jelenleg nincs eladó, ha lenne valahol 6000 euronál kellene keresni, de valóban nehéz tőle megválni, érthetően. Kevés tehát a RO-n kívüli világ, ha AP-ról van szó, de nem lehetetlen találni szép letisztult darabokat, viszont ahhoz is nagyon mélyen zsebbe kell nyúlni. Egy ilyen új 2019-es kollekciójuk a “code 11.59” névre hallgat, de ez is merőben eltér a klasszikus formától, csak azért említem meg, hogy lássuk van élet a királyi tölgyön túl (hoppá megint a fák ugye). És mert kapcsolódik a névválasztása a mi óránkhoz, mert megmutatja milyen felfogást képvisel a cég mai napig.
CODE 11.59 tehát:
Challenge: Kihívás: átlépni a szaktudás határait
Own: Sajátosság: gyökereink és hagyatékunk
Dare: Merészség: követni a saját hitünk
Evolve: Fejlesztés: mindig mozgásban
11.59: Az utolsó perc egy új nap előtt
Összegzés:
Az óra alapvetően nagyon szerethető. A történet részesei lehetünk, ha birtoklunk egy ilyet. Limitált, ami a hátránya és az előnye is, mert közel lehetetlen jó áron beszerezni. A dizájn elsőre egyszerű, mögé látva viszont igen is átgondolt és jól kivitelezett. Számomra kedves utalásokat tartalmaz a múltra, itt található egy videó is, ami még jobban érezteti a hagyományt és közelebb visz az órához. A mérete megfelelő, de semmiképpen nem napi használatra készült. A werk nem külön az órához készült, de saját fejlesztés és a kielemzett külalak is tetszetős. Azon lehet vitatkozni, hogy drága e, és hogy mivel nem lehat kapni, valószínűleg már olcsóbb sem lesz, de egy AP-hoz képest még mindig megfizethető áron van és valóban nehéz benne elmenni olyan helyre, ahol mindenkinek ilyen feszül a csuklóján. Talán nem pont ilyenre számítunk egy limitációtól, de pozitívan lehet benne csalódni, ha jobban mögé nézünk. Nekem sokkal többet ér egy ilyen felfogásban elkészült modell, mint egy Royal Oak amiről száz bőrt lehúztak. Az óra számlapja, az utalások az alapítók örökségére, és hogy mikor kézbe veszed tudod, hogy ez valami más, mint egy Doxa, az már bőven megéri az árát, főleg, ha tudjuk ezeket értékelni és a szerkezeten, tokon túl is látunk kicsit. Nem utolsó sorban pedig jó befektetés is.
Előnyök:
– Történelmi kötődés
– Egyszerű, de átgondolt dizájn
– In-house werk 21k arannyal
– Kényelmes viselet
– Limitált, nem jön szembe
Hátrányok:
– Korona jellegtelen, jelzés nélküli
– Nem lehet kapni
Legacy Watches - Egy órára van időm! 