Magyar órás relikvia 1942

Ritkán járok bolhapiacokra. Viszont Esztergomban minden hónap második vasárnapján van egy, ami egyre színvonalasabb, és ahol már találtam szép dolgokat, többek között ezt a Doxa stoppert, ami a gyűjteményem része.

Sokkal jobb persze élőben látni a dolgokat, kutakodni, találni egy olyan tárgyat, amiről még reggel nem tudtad, hogy a tiéd lesz. És nem arra gondolok mikor úgy indulunk el, hogy na most találunk valamit, amiből megtömhetjük a zsebünket. Egyrészt nem reális elvárás, másrészt naivitás lenne azt gondolni, hogy a piacosok nem használnak internetet. A piacok varázsa, a körítés és a személyes kapcsolódás miatt mindenképp érdemes ellátogatni időközönként. Na meg ott van azért mindig az a lehetőség, hogy ha nem is milliomosok leszünk, de találunk valami ritkaságot.

A modern bolhapiacot pedig világhálónak hívják. A felszín és az alatta lévő kisebb, eldugott helyek kutatása és a böngészés nálam kb. a napi rutin része. Fontos, hogy úgy kell hozzáállni, mintha egy valós bolhán szemezgetnénk. Néha bele kell túrni abba a feneketlen, reménytelen dobozba is, aminek az alján lehet valami, és igen ez legtöbbször nem jár sikerrel. De próba szerencse, elcsépelt, de igaz. Egy ilyen pásztázás során jött szembe egy órás doboz, mellette egy kis garanciapapírral, mindez 1942-ből Magyarországról.

Sorszámozott szavatossági jegy, gépelt írással, de kezdjük a dobozzal. Normál karóratartó doboz, a 40-es években szinte minden karóra beleférhetett. Szép aranyozott feliraton mester “névjegye”. Korához képest teljesen jó állapotban van, kis szépséghibái vannak, de ha nem lennének nem is lenne hiteles. Belül a párnázás és a gumik sem szakadtak, elöregedettek. Még magában is gyűjteményi, de persze a papírral lesz kerek.

Szóval ez egy korabeli garanciapapír, ami egy teljes év jótállást biztosít. Külön öröm, hogy egy svájci “kar”-ról van szó, hab a tortán pedig a 14k arany tok. Amiről kiderül, hogy anker járatos, sajnos a pontos típus megjelölés nincs rajta. Emilnek egy fekete pont a temérdek piros mellé.

Több, mint 75 éves és mégis itt lehet, és mégis egész jó állapotban van. A jegy a dobozban volt tárolva és a doboz maga is egy számára kedvező helyen pihent, így lehetséges csak ez a jól megőrzött forma. Van valami amiről eddig direkt nem szóltam. Ott egy mondat ami sejteti már ezt a levél végén. Egy felhívás, egy ajánlás “Kérem a túloldali feltételeket is figyelembe venni!” Igen már 1942-ben is volt feltétele a garanciának, ha eddig ezt másképp gondoltuk volna.

Ezt a szöveget érdemes kicsit kielemezni. Az első két mondat arról szól, hogy is kellene használni a felhúzós órát. Megmosolyogtató, a tény, hogy ma sem tudják jó páran ezt a folyamatot. De ennél gyönyörűbb megfogalmazást még biztosan nem olvastam, lehet mostantól ezt fogom alkalmazni. Van azért benne egy érdekesség nézzük észreveszitek e.

“Az órát úgy kell felhúzni, hogy a felhúzó gombot jobbra addig forgatjuk, ameddig erős ellenállást érzünk . A mutatót a felhúzó gomb kihúzása után igazítjuk meg s aztán eredeti helyére visszabocsájtjuk.”

Majd jön pár hasznos tanács. Ebből látszik mennyire másképp és másra használták, szó szerint használták a karórákat a 40-es években. Persze óvni kell portól és nedvességtől és a fedelét sem ildomos piszkálni, mert “könnyen beleesik valami”. Aztán mielőtt kiderülne, hogy az óra “fogyatékosságaira” amik más hibájából keletkeznek a garancia nem terjed ki, előtte az írásból a kedvenc részem hangzik el. “Nem szabad az órával kopogni”. Teljesen érthető félelem, és nem csak arra figyelmeztet, mikor konkrétan az órát ütögetjük az ajtóhoz, hanem az is benne van, amikor megfeledkezünk a kezünkön lévő óráról és véletlenül odavágjuk. A többi rész a postázásról és egyéb teendőkről szól pl. a 86 filléres “visszportóról”, vagyis visszaküldési díjról. Mennyivel egyszerűbb így. Remélem sok ilyen relikviát találok még a netbolhán, vagy akár holnap a helyi vásárban.

Azt gondolom ez az órák szeretetéről és a kor tiszteletéről is szól egyben. Az ilyen és ehhez hasonló korképek segítenek megérteni ezeket a fogalmakat. Nem szeretném, ha kihalna a szeretet és a tisztelet, ezért is válhat egy idős ember gondolata megbecsülendővé, vagy akár egy darab papír értékessé.