Amikor kisiskolás voltam és megkaptam az első órámat, emlékszem imádtam. Nem volt egy hatalmas dolog, de annyira a fejemben van, hogy mikor felvettem a karomra éreztem valami különös magabiztosságot. És az egyébként visszahúzódó gyerek, aki én voltam akkor, kapott egy társat is magához, ami ráadásul mutatta az időt, stopperelt és a 2D-s földgömb ott virított a digitális számlapján.
Egy Casio óra volt és bár irigyeltem mások számológépes káziójit, azért büszke voltam a saját világórás kis gumiszíjas quartz csodámra. Ez valamikor a 90-es évek közepén volt, de azután miután elveszett az óra, nem is akartam másmilyet helyette, ezért úgy alakult, hogy felnőtt koromig nem is igazán hordtam órát, egészen 2011-ig.
Ekkor került hozzám a nagymamám őrizte kis óra, amit még nagyapám, aki korábban már a 80-as években meghalt, hordott és megóvott az utókornak, és mint kiderült nekem. Ez egy mechanikus aranyozott acél hátlapos analóg Continental svájci karóra volt. Meglepetésemre, és talán mert jó pár év (15) eltelt már a kamaszkorban viselt Casio óta, ez a kis órácska is annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem meg kell tartanom és hordanom kell újra. Rendbe hozattam, rakattam rá egy szép új bőrszíjat és ezt a 34mm-es órát kezdtem el hordani, ami azért tegyük hozzá nem volt trendi és nem is állt túl jól. Viszont újra éreztem valamit és tudtam, hogy ez valami más, valami különleges, és nem csak amiatt mert nagyapámé volt, de persze főleg ezért, keltett bennem egyfajta mélyről jövő örömöt mikor felvettem, és akkor jöttem rá, jobban érdekel engem ez a kis svájci óra, mint amire számítottam.
Ezzel a rövid történettel csak arra akartam rávilágítani, hogy nem az számít milyen drága, új, régi, olcsó órát hordasz. A lényeg ott van, miért van rajtad mint egy dísz, hogy valóban csak díszelegjen, vagy mert örömet okoz. Az utóbbit javaslom, és ezért is fontos, hogy az én óráim is olyan helyre kerüljenek, ahol örömet hoznak.
Ha van hasonló történetetek nyugodtan osszátok meg a kommentekben. 🤗⌚️
Legacy Watches - Egy órára van időm! 